Tavasz van. A tavaszi szünet véget ért, a gyerekek élvezték hogy a szünetek után lazsálhatnak az iskolában, de pénteken már tanulniuk is kellett. Ezen a pénteki napon a gyerekek igyekeztek az iskolába. A fákon zsenge levelek születnek. Minden éledezik. A madarak csicseregnek. Egy lány fut át a parkon. Barna, rövid haja van és kék szeme. Mikor a park vasból megmunkált kapuján áthaladt egy éles kanyart vetett és megölelt egy másik hosszú, fekete hajú lányt.
- Laura! - üdvözölte.
- Anne! Jesszusom! Engedj el! Megfolytasz!
- Oké, bocsi, csak már úgy hiányoztál.
- Semmi baj. De sisessünk mert Michael már biztos ideges. Laura és Anne elindult az iskola felé. Csak úgy özönlöttek befelé a gyerekek, de ők csak egy fiút kerestek a szemükkel. Hamarosan meg is találták a hosszúkás szőke hajú srácot.
- Michael! Hahó, itt vagyunk! - kiáltozott Anne, aki nagyon boldog volt, hogy viszont látja barátait. Ugyanis több év óta nem látta őket. Michael francia, Laura német, Anne angol. Michael és Laura majdnem mindennap láthatták egymást, de Annék elköltöztek. A körülmények miatt viszont visszatértek.
- Anne? Laura késtetek! Mindjárt becsöngetnek! Örülök Anne hogy újra itt vagy.
- Én is örülök. Már hiányoztatok.
- Te is nekünk csak tényleg mindjárt becsöngetnek. - aggódott Laura.
A 3 barát besétált az iskolába. Volt aki furán nézett rájuk volt aki kedvesen köszönt nekik. Bementek a terembe és leültek. Laura és Anne egymás mellé Michael pedig mögéjük. Néhány osztálytárs irigykedve nézett rájuk hogy milyen jó barátok, néhányan azt furcsálták hogy Anne visszajött, de inkább annak nem örültek hogy újra teljes a csapat. Hat órájuk volt ezen a napon és pont fizikával kezdtek ami nem volt a kedvencük.
- Jó reggelt gyerekek! Nos kezdjük is egy kísérlettel - a fizika tanár nem törődve semmivel, bőszen tanította a töltéseket. Laura a füzetének a szélét díszítette mindenféle alakzatokkal. Michael figyelte a tanárt, hogy minnél többet tudjon, mivel volt egy különleges ereje. Ha erősen koncentrált megtudta változtatni a helyét. Teleportálni tudott. Ezért volt fontos tudnia a fizika minden törvényét, akermennyire rühellte. Laurát inkább a kémia érdekelte mert ő tudott bánni a tűzzel ezért érdeklődött annyira a kémiáért. Lassan közeledik az óra vége a diákok még szorgalmasan irogatnak. Laura egyszercsak megbökdöste Anne-t.
- Mi is lesz a következő óra?
- Nem tudom, de lehetne valami kevésbé unalmas.
- Hát igen. Gyűlölöem a fizikát, a matekról meg ne is beszéljünk.
Ekkor kicsöngettek. A gyerekek írtózatos sebességgel hagyták el a fizikatermet miután a tanár lediktálta a leckét. Laura és Anne odamentek Michaelhez.
- Nem tudod milyen óra lesz?
- De igen. Nyelvi.
- Értem akkor én el is köszönök mert megyek a francia terem felé.
- Én meg a spanyol felé.
- Oké találkozzunk következő szünetben a szekrényeknél. Majd mindhárman másfelé mentek. A három gyerek elindult a termek felé. Sajnos nem lehettek együtt mert Michael spanyolt, Anne japánt míg Laura franciát tanult.

Délután Michael összehívta a kis csapatot.
- Sajnálom, hogy megint felhozom a témát, de szerintetek nincs valami célja annak, hogy ilyenek vagyunk? - célzott Michael a teleportálásra, a tűzre és az alakváltásra.
- Michael, ezerszer megbeszéltük. Ha valami célja lenne, akkor már tudnánk. Egyébként is. Ezt nem itt kéne megbeszélni! - mutatott a forgalmas utcára.
- Menjünk akkor a parkba. - javasolta Anne akinek kedvenc helye a park volt. Szerette a természetet. Mindhárman különbözőek voltak épp ezért ilyen jó barátok. Elindultak a parkba. Majd mikor odaértek megkeresték a padjukat mindig ide ültek. Ez a park legeldugodtabb részén volt ahol nem sokan járnak, ezért itt nyugodtabban tudtak beszélni. Szépen körégyültek.
- Figyeljetek! Nem hiszem, hogy ok nélkül lennénk ilyenek és pont mi. Ha van is valami oka akkor majd idővel megtudjuk, de óvatosabbnak kell lennünk ez tény. 
- Ez mind szép és jó, de én most vagyok kíváncsi. Én kutatni fogok a dolog után. Esetleg kérdezősködök. - hirtelen Michael szavába vágott Laura.
- Meg ne próbáld! Ezzel felfedhetsz minket! Tudod mi lenne akkor? El tudod képzelni? Kísérleti alanyok lennénk vagy tudom is én!
- Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem maradjunk csöndben és ne szóljunk erről továbbra se senkinek. Viszont jó lenne tudni, mitől vagyok képes erre. - Anne átváltozott egy kis cinegévé és Laura vállára csücsült.
- Igen jó lenne tudni. Mert nem minden hétköznapi ember csinál ilyet. - csettint egyet és máris meggyullad egy falevél ami éppen a föléjük nyúló fáról potyogott le.
- Igen, igen de titeket nem érdekel mitől lettünk ilyenek? - Michael odateleportált a szemközti fa legmagasabb ágára és körbenézett.
- Az az igazság nagyon is, de nem tehetünk semmit. - majd Laura eloltja a tüzet. Anne elkezd csiripelni. Miután látja, hogy barátai furcsán néznek rá visszaváltozik.
- Szerintem a könyvtárban érdemes lenne keresni. - vetette fel az ötletet Anne.
- Igen, de az hatalmas! Egyébként is, lehet, hogy nincs semmi fontos és potyára mennénk. - válaszolta Laura.
- Főképp a levéltárban! - folytatta a gondolatot Michael. - Könyveket nem hiszem, hogy publikáltak volna ilyen témával.
- Igazad van! Akkor irány a levéltár! - közölte Laura és határozottan felállt, elindult és barátai pedig követték.