Másnap délután Laura versenyre igyekezett. De nem akármilyen versenyre, lóversenyre. Anne nem talált magának elfoglaltságot ezért elkísérte Laurát akinek a lelátóról szurkolt.
Laura csak vágtatott át kedvenc lovával Viharral az akadályokon. Bejutott a döntőbe ahol a legnagyobb riválisával Morgan Batessel küzdött meg a kupáért. Laura alig várta hogy legyőzze mert most amikor csak lehetett gyakorolt. Eddig mindig Morgan mögé szorult és most elhatározta hogy első lesz. Anne látta ahogy mellette mindenki rohan fogadni a bukmékerhez. Úgy döntött ő is tesz fogadást, természetesen Laurára. Mikor ő került sorra Laura már készülődött.
- Viharra fogadnék.
- Egy pillanat kedveském.
- Ted bácsi?
- Szervusz Anne!
- Nem is tudtam hogy itt dolgozik.
"A döntő perceken belül elkezdődik, kérem foglalják el helyüket!" - szólalt meg a hangosbemondó.
- Nem említette Michael? Na mindegy, azt javaslom kislányom legyetek mostanában nagyon figyellmesek.
"RAJT!" - üvöltötték a hangosbemondóba.
- Mégis mért?
Mire Anne odafordult az öreg nem volt sehol.
- Nem tudtam fogadni, a csudába. - gondolta bosszúsan Anne, pedig biztos volt Laura győzelmében.
Visszament a helyére.
Laura és Morgan fej fej mellett haladtak a pályán. Jó néhány akadályt hagytak maguk mögött, de még mindig egymás mellett haladtak.
- Nagyon szoros a küzdelem! - izgult Anne, közben egy távcsövet tartott a szeme elé. - Jajj ne!
Megbotlott Laura lova, és ezzel Morgan magas előnyre tett szert. Anne nagyon szorított. Felhívta Michaelt hogy közölje vele mi a helyzet. Michael nem vette fel. Eközben Laura egyre jobban közelített vissza Morganre. Mostmár ismét egymás mellett voltak.
"Az utolsó kör következik!" - szólalt meg egy izgatott hang a hangosbemondóból.
Anne látta ahogy Ted bácsi ott ordítja Vihar nevét az első sorban. Hirtelen eszébe jutott hogy mit mondott neki Ted bácsi. 
- De vajon mért kéne annyira figyelmesnek lennünk? - Anne megpróbálta ismét felhívni Michaelt és ekkor olyat látott amilyet nem szokás lóversenyeken látni.
Még mindig fej fej mellett haladt a két rivális és az elöttük lévő akadály kigyulladt. Morgan lova vágtatott és átugrotta az akadályt, Michael még mindig nem vette fel, és Laura lova megfutamodott. A tömeg hirtelen elhallgatott. Laura leesett az ágaskodó lóról.
- Laura! - kiáltott fel Anne. Telefonját elrakta és Laurához akart futni. Átevickélt a nagy tömegen, átugrott egy korlátott, majd odasietett a lányhoz.
- Laura jól vagy? - kérdezte Anne és a lány kinyitotta szemét e varázsszóra.
- Igen jól vagyok! - Anne felsegített Laurát.
Vihar közben remegve állt, izmai feszültek, orrlukai fújtattak.
A két lány odament a megijedt állathoz és próbálták megnyugtatni. Közben a tömeg eloszlott, látva, hogy nincs semmi fontos.
- Nolám, nolám. - Morgan gőgös alakja bontakozott ki a füstben. - Mindig is tudtam, hogy nem vagy jó lovas, de hogy ennyire?
- Ez a te műved! - kiálltott fel Laura.
- Nekem ehhez nincs semmi közöm. Tisztességesen nyertem el a jól megérdemelt kupámat. - kezében a kupa halványan csillant.
- Morgan, te álszent dög! - Laura kezdett ideges lenni.
- Laura, nyugi! Morgan a piszkos utat választotta a nyeréshez. A lelkiismerete majd legyőzi. - Próbálta vígasztalni barátnőjét Anne, nem sok sikerrel.
- Jól vagy kislányom? - rohant oda Ted bácsi a lányokhoz.
- Igen, de hol van Michael?
- Nem tudom egy csomószor próbáltam hívni. Nem tudja véletlenül Ted bácsi hogy merre van?
- Foggalmam sincs, azt hiszem kosáredzésen.
- Tényleg, mondta is pedig, felhívom a haverját, ha már ő nem veszi fel. - húzodott félre Anne.
Ted eközben répát adott Viharnak aki még mindig zaklatott volt a történtekről.
- Nem tetszik tudni hogy mi történhetett, vagyis hogy mért kezdett el lángolni az akadály? - kérdezte Laura.
- Én azt hittem te voltál.
- De hisz nem is gondoltam az erőmre!
- Az lehet és mit éreztél mikor fej fej mellett haladtatok?
- Haragot Morgannel szemben, és dühöt.
- Na látod itt a megoldás, kontrolálni kell az erőtöket!
- Most beszéltem Michael haverjával és azt mondta ma nem ment el Michael.
- Akkor még is hol lehet? - kíváncsiskodott Laura.
- Tudtam én hogy nem hagyja el azt a ...., hoppá.
- Hogy mi? Mit nem hagy el?
- Maga tud valamit?
- Khm... Sok mindent tudok, de vannak rejtélyek, amiket jobb nem tudni. - kerülte volna a témát Ted bácsi.
- Legyen szíves nekünk elárulni, végülis Michael a barátunk. - próbálkozott Anne.
- Nem, ifjú hölgy! Én nem mondhatok el semmit.
- Anne, miért vannak szárnyaid? - az említett lány a hátára nézett.
- Hopp, bocsi. - a szárnyak eltűntek. - Csak meg akarom találni Michaelt és felelősségre vonni, ettől kicsit ideges leszek ilyenkor.
- Ez mind szép és jó, de hol van? - miközben a két lány szót váltott, az idős ember eltűnt.
- Ez klassz az öreg is cserben hagyott. - bosszankodott Laura. - De mégis merre keressük?
- Nem tudom menjünk keressük meg. - szólt Anne és erre a szóra elindultak kedvenc helyükre a parkba. Nem volt olyan messze a park, 20 perc séta, de a lányok a rövidebb utat választotték, így felültek a buszra. A két lány olyat látott a parkba hogy alig hittek a szemüknek mikor meglátták Michaelt.