Michael egy lánnyal ült az egyik fából faragott padon és ölelték egymást. Laura és Anne megfagyva nézték őket.
- Te, még nem vettek észre. - Laura szemében valami furcsa volt - Vicceljük meg őket.
- Biztos vagy benne? Nem kéne beleszólnunk.
- Anne, ne aggodj már, csak egy szimpla vicc. - Laura csettintett egyet és meggyulladt a pad egyik fele. Michaelék gyorsan felpattantak, de Michaelnek volt egy furcsa érzése ezért körülnézett.
- Még jó, hogy elbújtunk most lebuktunk volna azt tudod e? - lihegte Anne.
- Nyugi már ne aggódj ennyit. - mégegyszer csettintett és egy kicsit kissebb lett a tűz. Anne-ék nem látták a lány arcát mert pont eltakarta Michael, de úgy vélték nem ismerik. Egyszer csak ellépett Michael előle.
Mikor meglátták a lányt, rögtön ráismertek, az osztálytársukat látták Phenelopét akit nem nagyon kedveltek.
- Te, ez, ez, ez... - dadogott Anne.
- Phenelopé Smith. - csodálkozott Laura - repülj csak oda madárkám, hallgasd ki őket.
- Már amugy sem kellett volna, beleavatkozni.
- Jajj Anne... - győzködte.
- Na jó...
- Mi történt? Miért gyulladt ki a pad?
- Gőzőm sincs de nem is akarom tudni. - válaszolta gyanakodva Michael.
Anne egy kis veréb alakban körözött fölöttük, majd leszállt egy faágra. Csipogott egy kicsit, majd figyelt. Laura közben egy bokor mögül figyelt, de nem vette észre, hogy a cipője látszódik. 
- Mindjárt jövök. - mondta Phenelophénak Michael. Megkerülte a bokrot és a semmitsemsejtő Laura mögé állt.
- Mégis mit csinálsz?
Laura belebukott a bokorba annyira megijedt.
- Én? Semmit, csak... Áhh megtaláltam! - tépett le egy levelet a bokorról. - Már mindenhol kerestem.
- A levelet?
- Jólvan na, lebuktunk.
- Mi az hogy lebuktunk?
- Anne!
Anne abban a pillanatban visszaváltozott.
- Szia! ...hehe...
- Michael, kivel beszélsz? - kérdezte Phenelopé.
- Ööö senkivel. - lökdöste arréb a lányokat Michael.
- Jó rendben, de most megyek, akkor holnap találkozunk. - Phenelopé odanyomott egy puszit Michael arcára aki ettől kicsit elpirult hogy ezt látják a lányok is. Miután Phenelopé elment Michael szúrósan nézett a lányokra.
- Mégis mi a fészkes fenéért kellett ezt? 
- Ne legyél felháborodva Michael, te nem mondtad el nekünk. - ült le Anne a padra.
- Jó, de mit? 
- Talán azt, hogy találkozgatsz vele, az ellenségünkel, ja amúgy igen és "jó" volt a verseny, megint vesztettem.
- Mi az hogy az ellenségünkel? Mióta? - kérdezte kissé felháborodva Michael.
- Mióta? Hát...mióta anyád pilóta.
- Fogd vissza magad Laura! - kezdet ideges lenni Michael.
- Ne veszekedjetek már! Most egy hülye kiscsaj miatt vesztek össze?
- Szóval Laurával vagy te is. Te sem bírod Phenét?
- Phene? - szivatta Laura.
- Kuss!
- Nézd nem mondom hogy szeretem, de nem is a kedvencem, és szerintem jobban teszed ha elfelejted őt.
- Hát az biztos hogy nem veled fogom megbeszélni.
- Talán velem? - kérdezte Laura.
- Na, jó! Nem érdekeltek! - Michael sértődötten elment.
- Ez nem normális! - mondta Laura dühösen.
- Nem kell vele foglalkozni majd rájön. - Anne, Michael után nézett.
- Na mindegy mennem kell majd holnap találkozunk. - ölelte meg Laura Anne-t.

Vasárnap Michael és Phenelopé nem bírták ki egymás nélkül.
Phenelopé áthívta magához Michaelt. Az egész napot egymás bámulásával töltötték.
- Te Michael! Mit fog szólni Anne és Laura ha megtudják hogy járunk?
- Mit szólnának? Mért?
- Attól félek hogy nem fognak szeretni.
- Ne félj te semmitől. Én itt vagyok és megvédelek.
- Én lovagom.
Michaelnek megszólalt a telefonja. Az egyik fiú hívta a kosárcsapatból hogy menjen be a suliba edzeni mivel a szombati edzést kihagyta, vasárnap azért legyen ott, nehogy leszidja az edző. Michael adott egy puszit Phenelopénak majd mikor kilépett a házból, egyenesen a suli elé teleportált.