Sok dolog történt egyszerre ekkor. Phenelopé és Morgan összefogtak Michael ellen igaz Morgan nem csak őt akarta tönkre tenni hanem Anne-t és Laurát is de ezt Phenelopé észre sem vette. Anne nagy csatában volt közben Margarettel és már látszott hogy kezd kifáradni, nem bírja azt a nagy forróságot már Anne, amit Margaret maga köré terít. Ted bácsi Laurát ápolta aki úszott a lázban addig amíg nem érezte Margaret bosszús erejét. Mivel Michael látta hogy Laura már kezd felépülni és Ted bácsi ott van mellette, úgy döntött megy segít Anne-nek. Mikor Michael odateleportált Margaret egy hatalmas tűzgolyót küldött Anne felé aki épp hogy el tudott előle ugrani.
- Gyere Anne, menjünk innen!
- Nem, addig nem amíg le nem győzzük. 
- Ezt mégis hogy gondoltad mikor ő sokkal erősebb mint mi?
- Azt hiszem igzad van. Menjünk!
És abban a pillanatban el is teleportáltak. Anne bele sem mert gondolni milyen haragot érezhet most Margaret. Mikor megérkeztek látták hogy Laurának már semmi baja.
- Ez szerintetek mért van hogy mikor az ősünk elött harcolunk nem vagyunk magunknál? - kérdezte Anne.
- Hát ti sosem vagytok magatoknál! - próbált vicceskedni Michael.
- Nagyon vicces, Michael!
- Hát valószínű tudnak rajtatok uralkodni. Ám ezt nem szabad hagyni mert így teljesen befolyásólhatóak vagytok. - mondta Ted. - Majd segítek ebben, de csak akkor ha eljön az ideje. És most mindenkinek jobb lesz ha hazavisz titeket Michael, késő van már és ki kell pihennetek magatokat.
A két lányt hazavitte Michael, majd ő is lefeküdt aludni kipihenni az az napi fáradalmait, hisz nagy cselekedet volt hogy dobta Phenelopét.

Másnap az iskolában mindenki csak úgy ámúlt és bámult mikor meglátták Phenelopét és Morgant sétálgatni a folyosón. Senki nem látta őket még együtt mert mindenki úgy tudta hogy ők utálják egymást. Nos, ez így is volt, eddig.
- És biztos vagy benne hogy ez így használ?
- Bízz bennem, Lewis és Chris majd elintézik.
- És mit fognak csinálni?
- Hát már egyszer elmondtam. Kisebb, nagyobb fájdalmak fogják érni Michaelt.
- Ez tetszik. - örült Phene.
Az első óra tesi volt. Michael a csapattal együtt gyakorolt a holnaputáni bajnokságra, míg Laura a tesi tanártól elkérte a jelentkezési lapot a pom-pom válogatásra. Épp abban a pillanatban iratkozott fel a listára Morgan és Phenelopé. Laura kicsit furán érezte magát hogy egyedül volt ott ezért felírta Anne-t is a listára.
- Mi? Te bolond vagy Laura? Én nem akartam jelentkezni!
- Majd most akarsz. Ki kell szórnunk Phenelopét és Morgant innen. - válaszolta Laura.
Eközben Morgan emberei, Lewis és Chris már intézkedtek. Ők is benne vannak a kosárcsapatba, és hát a csapatból csak ők ketten vannak akik nem értenek egyet azzal hogy Michael a csapatkapitány, de csak azért mert Morgan olyanokat mondott nekik hogy Michael kiakarja őket tenni a csapatból. Chris egy magas szőke fiú volt, Lewis meg pont ugyanez csak barna hajjal.
- Héé, Michael! - szólt Lewis, és mikor Michael odafordult Lewis belevágta a labdát az orrába.
- Te normális vagy? Tudod hogy fáj?
- Boccs haver, véletlen volt.
- Máskor figyelj jobban! - mikor ezt Michael kimondta elindult a labdával és Chris kirakta a lábát erre Michael megbotlott.
- Mivan ma veletek?
- Véletlen volt, nyugi már.
- Ahha, gondolom.
- Láttad ezt Anne?
- Naná.
- Fogadni merek hogy Phenelopénak van benne a keze.
- Több mint valószínű.
Eközben Morgan és Phene előkészítettek mindent. De Morgan még többre is gondolt, mint amire Phenelophé számított.
Az óra végén Michael az öltöző előtt elcsúszott a frissen mosott kövön, ráesett egy vödör tele iszappal, majd tollak hullottak rá.
- Mi a franc van ma? - ordított mérgében Michael. A fiúk a közelében röhögtek. Michael úgy nézett ki, mint egy mérges pulyka.
Phene örömében ugrándozott és tapsikolt. Morgan szemében valami csillant.
- Gondolom, mostmár eleget segítettem. - Morgan befejezettnek tekintette az ügyet majd elment.
- Igen, köszike.
- Öhm..., nincs mit.
Michael hallotta mikor Phenelopé sikitozott örömében ezért kirohant az öltözőből egy szál törölközőben, iszaposan és tollasan.
- Mit képzelsz magadról? Muszály engem piszkálnod?
- Ugyan már, nem én voltam.
- Hát ezt tudod, nem veszem be.
- Na jó, mégis én voltam, de megérdemelted!
- Mégis mért?
- Tudod te azt de elfelejthetünk mindent ha eljössz velem a sulibálra.
- Álmomban sem lennék ilyen hülye.
- Hát jó. Na de gyorsan menj vissza mert a végén egy gombnyomás és még a törölköző is leesik rólad.