A meccs napja.. A suliból mindenki elment megnézni, hogy vajon a csapatuk, a Nagy medvék nyernek-e.
A csarnok zsong a sok szurkoló hangtól. A meccs még nem kezdődött el, mégis mindenki izgul.
- A pom-pom lányok hamarosan kezdenek- figyelmeztette a tanárnő a lányokat. Az ellenfelek tanárja is így tett.
- Laura én félek..
- Nyugi Anne csak lámpaláz. - Laura elemében volt.
- Nem azért.. a főpróbán se igazán ment.. A piramisnál pont én vagyok középen és gyenge vagyok..
- Anne! Gondold arra, hogy épp rgy erős állat vagy aki mindent elbír. Menni fog, ne siránkozz!
- Jó, jó, de ez akkor sem az én műfajom.
- Megcsinálod és kész, ügyes leszel!- mosolygott Laura bíztatóan Annere.
Anne erre már nem szólt semmit.Reménykedett benne, hogy Laurának igaza van és sima ügy lesz.
- Gyerünk csajok kifelé, és csak ügyesen.-mondta a tanárnő magabiztosan.Eltáncolták szinte hibátlanul.Anne kicsit beleremegett a piramisnál, de utánna el se hitte, hogy sikerült.
- Na látod, hogy ment.-Laura boldogan.
- Igen elismerem, de azért te a legtetején voltál és nem kellett senkit tartanod.           
- Jól van na, tehetek róla, hogy én vagyok a legszebb?- Laura kinyújtotta a nyelvét.
- Ez jó vicc volt... - Phenelophé jelent meg mellettük. - Veled ellentétben én tényleg szép vagyok.
- Ja, mint egy kirakati bábu... - Anne ezt pusmogva mondta.
Egy nagyon izgalmas meccs elött álltak Michaellék. Michael nem gondolta volna hogy ilyen nehéz lesz. Az utolsó 10 percben 22 - 15 arányban vezettek Michaelék a másik suli ellen. Az egész csapat tudta hogy ha a másik sulinak szüksége lesz rá akkor csalni fognak. Michael épp egy új zsákoláshoz sietett mikor az egyik ellefél dúrván fellökte őt. Michael egy hatalamasat esett és a csuklóját fájlalta.A közönség meg volt szeppenve. Nagy csönd jött ekkor. Michael kénytelen volt feladni, és egy másik játékost behívni a helyére, nem csak ő ült ki a kisadra, mert a bíró szabálytalannak találta az ellefél játékosát.
- Szegény Michael. Odamegyek! - mondta aggódva Anne.
- Nem mész sehová galambom. - szólt rá a tanár mert ekkor jött a hajrá része a meccsnek.
Az elenfél felhozta magát és az utolsó perckor mikor döntetlen volt az állás az edző időt kért.
- Figyeljetek! Ez csak egy játék.. De ne hagyjátok, hogy az ellenfél csalása megakadályozzon titeket a nyerésben! De csak tisztességesen! - A tanár szemében csillogott valamiféle csapatszellem. - Értettétek?
- Igen! -Felelték a játékosok.
Mikor a bíró megfújta a sípját élet-halál harc kezdődött a két fél között. Lewis, Chris és a többiek csodálatos csapatjátékot alkottak. Az ellenfél rúgott, gáncsolt, öklelt, harapott, de ők hősiesen kiálltak ellenük.
Az edző felküldte a pályára Andrew Aetont, Michael helyére, a trió osztálytársát. Chris nem szerette Andrewt mert neki mindig is tetszett Laura. A csapatnak már csak 10 másodperce volt. Chrisnél volt a labda aki a palánktól messze áltt, és senkinek nem tudta odapasszolni mert mindenkit fogtak kivéve egy embert Andrewt, rá már nem jutott az elleféltől játékos ezért Chrisnek nem vlt más választása.
Chris lepasszolt Andrewnak, aki egy nagy ugrással kosarat dobott.A pom pom lányok ugrándoztak, a közönség újongott. Az ellenfél kapitánya mérgében véletlenül leverte a bisztosítékot, de ezen csak mindenki nevetett. Azután mindenki rohant haza, hogy legyen idejük elkészülni az esti sulibálra.