Cím nélküli jövő

Felnézek az égre, csillagos az este,
egy lány egy fiúra gondol, szinte kínozza a teste.
Leszáll egy hullócsillag, egy szép álmot kíván a lány,
Hogy a fiú megszeresse, s rajta kívül senki mást.
A fiú még fiatal, s nem érzi a súlyát,
Eltaszítja magától, gyötri a kislányt.
Pedig ő csak arra gondol, ennél sokkal szebb lehet,
Megtesz mindent a fiúért, amit csak megtehet.
Itt rontja el naivan, pedig nem sokat remél,
Úgy érzi, ha így megy tovább, sokáig már nem él.
Pici szíve darabokban, de továbbra is erős marad,
Nem hagyja el semmiképp, mert jobban magára marad.
Ő várja és minden percben hiányzik neki,
Úgy, hogy tudja, lehet a fiú soha meg nem szereti.
Magát kínozza a lány már hosszú ideje,
De ha szakítana, az életéről mondana le.
A fiúnak más a mindene, de neki csakis ő,
Idővel a kislány mivé lett? - Már egy kész nő!
Már nem elég a szó, a tettet is várja,
De ő nem változik, így megerősödve ezért elhagyja.
Így a kész nőben egy kislány lelke omlik össze,
Azóta is minden éjjel, mikor sírva néz az égre, ennyit mond:
"Én dobtam el, pedig ő volt életem első szerelme!"

Ugye?