C�m n�lk�li j�v�

Feln�zek az �gre, csillagos az este,
egy l�ny egy fi�ra gondol, szinte k�nozza a teste.
Lesz�ll egy hull�csillag, egy sz�p �lmot k�v�n a l�ny,
Hogy a fi� megszeresse, s rajta k�v�l senki m�st.
A fi� m�g fiatal, s nem �rzi a s�ly�t,
Eltasz�tja mag�t�l, gy�tri a kisl�nyt.
Pedig � csak arra gondol, enn�l sokkal szebb lehet,
Megtesz mindent a fi��rt, amit csak megtehet.
Itt rontja el naivan, pedig nem sokat rem�l,
�gy �rzi, ha �gy megy tov�bb, sok�ig m�r nem �l.
Pici sz�ve darabokban, de tov�bbra is er�s marad,
Nem hagyja el semmik�pp, mert jobban mag�ra marad.
� v�rja �s minden percben hi�nyzik neki,
�gy, hogy tudja, lehet a fi� soha meg nem szereti.
Mag�t k�nozza a l�ny m�r hossz� ideje,
De ha szak�tana, az �let�r�l mondana le.
A fi�nak m�s a mindene, de neki csakis �,
Id�vel a kisl�ny miv� lett? - M�r egy k�sz n�!
M�r nem el�g a sz�, a tettet is v�rja,
De � nem v�ltozik, �gy meger�s�dve ez�rt elhagyja.
�gy a k�sz n�ben egy kisl�ny lelke omlik �ssze,
Az�ta is minden �jjel, mikor s�rva n�z az �gre, ennyit mond:
"�n dobtam el, pedig � volt �letem els� szerelme!"

Ugye?